Kategória: Én így gondolom | Címkék: Én így gondolom, Elmélkedés, szerelem
Értem én, de mégsem.
Voltam én is. Azt hiszem.
Abban biztos vagyok, hogy mindenki másként éli meg. Ahány ember, annyi élettörténet, annyi probléma és magánélet és még sorolhatnánk. (tovább…)
Kategória: 1. Napi Szösszenet, Én így gondolom | Címkék: Én így gondolom, honvagy
Volt már olyan érzésetek séta közben az utcán, a könyvtárban, a buszon vagy bárhol amikor régi ismerőseidet vélted viszont látni, és ez gyakorlatilag lehetetlen?
Hasonló hosszú hajú, hasonló magas, hasonló vékony, hasonló a mosolya, hasonló a kabátja vagy bármi más, ami ezt az érzést váltja ki. Először megijedek ilyenkor, és tágra nyitom a szemem, mert nem akarok hinni neki. Jól is teszem, hiszen mégis mit keresne Árni a londoni szakács itt, a 24-es buszon?
Egy pár percig ilyenkor mégis csalódott vagyok, mert a szívem szakad meg. Egy pillanatig mégis végig futott az agyamon, hogy mi van, ha mégis és akkor már el is indultam felé, már a nyakába ugrottam, már jó sok puszival elhalmoztam és már éreztem a szívemben azt a bizonyos “soha nem hittem, hogy valaha viszont látlak” érzés, miközben a második pislogáson túl pedig már rájöttem, hogy egy szerencsétlen vadidegen srácot mi mindentől kímélem most meg, hogy sikerült gyorsan magamhoz térni.
Mind ettől függetlenül, mégis szeretem ezt az érzést, mert eszembe juttatja őket, a rég nem látott ismerősöket, az emlékeket, a pillanatokat, a mosolyukat és nem bánom, hogy a buszon, furcsán néznek rám ilyenkor, ha hangosan felnevetek. Máris sokkal jobban kezdődik a nap, még akkor is, hogy tudom, ez csak Déli-báb volt.
Kategória: Én így gondolom, MindenNapok | Címkék: Én így gondolom, Elmélkedés, MostKezdődik
Akkor, ha blogot vezet az ember lánya, akkor írnia kell vagy a karácsonyról, vagy valami év végi összefoglalóról? Én úgy gondolom a szenteste a családé, így nem akartam senki idejét rabolni azzal, hogy az én soraimat olvassa, így maradt mostanra az összegzés, elemzés, jól rádöbbenés, vagy én nem is tudom mi.
Először is! Én még most sem tudom, hogy akarok-e blogot írni hosszútávon. Azt tudom, hogy ha tetszik valami, vagy találok valami újat, akkor azt szeretném megosztani a világgal, kikürtölni mindenki, vagy legalábbis mind annak a 10embernek elmesélni, aki olvassa (nézegeti) a posztjaimat.
Értettem, elég már a rizsából. Tudom… év végi summázás…. gondolkodom…. (tovább…)
Él egy régi mondás: “Van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél”
Talán első olvasatra furcsállhatnánk ezt a mondást, hisz a testvéri kapcsolat az egyik legszorosabb kapcsolati forma két ember között. Viszont van egy gyengéje, mégpedig, hogy nem önkéntességi alapon jött létre. Egész egyszerűen más valaki – nevezetesen a szüleink – döntött afelől, hogy legyen-e egy ilyen jellegű kapcsolatunk, vagy sem.
Ez itt a kérdés!
Még Londonban voltam, amikor felvetődött bennem a kérdés, hogy a következő nyarat esetleg Amerikában is tölthetném. Eddig mindig olyan nagyon távolinak és veszélyesnek éreztem, de most, hogy már több nagyon közeli ismerősöm is megjárta, változott a helyzet. Volt két nagyon lelkes fiú ismerősöm akik blogot is írtak az ottani élményekből és mindíg fájó szívvel olvasgattam. Szóval nem tudom. Mennék is meg nem is. Jó lenne végre már egy nyarat itthon tölteni, de akkor tudom hogy úgyis végig dolgoznám az egészet. Szóval nem tudom mi lenne a jobb. Nagyon idegesíti a fantáziámat nah és jó lenne már végre Anglián kívül is meglesni a világot 
Hogy őszinte legyek, gyakorlatilag semmi nem tart vissza. Majd, hogy nem olyan érzés van bennem, hogy a fehér vagy a sima csokit szeressem jobban? Erre most itt egy videó…. kukkantsátok meg ti is 
Van ez a Campleaders és a CCUSA… ha bárkinek van véleménye arról, hogy miért inkább az egyik, mint a másik, akkor hálás lennék az infókért
Amúgy pedig nem tudooooom….. nincs kedvem itthon ülni a seggemen! Így is elég nagyra növesztettem már 
Azt mondták nekem oda kint a “Ködösben” (csak, hogy egyik kedvenc blogíróm szavaival éljek ), szóval azt mondták, ha egyszer elindulsz akkor már nincs megállás. Ha nem is ugyanoda vissza, de valamerre menni kell, mint amikor megérzed a vérszagát és nem bírsz leállni. Nah majd lesz vmi, nem tudom még
Csak óvatosan a partifotóssal
Semmi sem bizonyítja jobban, mint a következő képek. Hajrá-hajrá
A 21. szazad egyik csodalatos szulemenye. Elkepzelni sokkal ilyesztobb mint latni. Mar a sokadik gyereket lattam porazon valamelyik nap. Amikor otthon hallottam rola, egyertelmuen kirazott a hideg es azt mondtam ilyen nincs, sot ennel ocsmanyabb dolgot el nem tudok kepzelni.
