Kategória: Én így gondolom | Címkék: Én így gondolom, Elmélkedés, szerelem
Értem én, de mégsem.
Voltam én is. Azt hiszem.
Abban biztos vagyok, hogy mindenki másként éli meg. Ahány ember, annyi élettörténet, annyi probléma és magánélet és még sorolhatnánk. (tovább…)
Kategória: 1. Napi Szösszenet | Címkék: Én így gondolom, Elmélkedés, idézet
Ha az összes ismerősömet, aki úgy érzi, egy kicsit is ismer, beleértve családot, barátot, szerelmet, ellenséget és őket mind beültetném egy hatalmas előadó terembe (mert ugye olyan sokan vannak) és megkérném őket, hogy egy papírra írják le 10 jó és 10 rossz tulajdonságomat, akkor a statisztikailag 10 leggyakrabban előforduló jellemző lennék én. Ha a 10ből több mint a fele rossz tulajdonság, akkor én egy rossz ember vagyok? Milyen tulajdonság számít rossznak? Mi van akkor, ha valaki pont azt szereti bennem, amit a másik a legjobban gyűlöl? És mi van az eloszlással, és a gyakorisággal, mi van, ha az első 10 helyen, nagyon sok holtverseny van. Sőt! Én biztos vagyok abban, hogy majdnem annyi álarcom van, ahány emberrel már találkoztam. Az álarcot beszínezi a környezet, az anyagát alkotja az, aki szemben áll velem és csak a többi függ tőlem. Akkor ki is vagyok én? Talán sosem tudom meg. Talán nincs is rá szükségem.
Kategória: Én így gondolom, MindenNapok | Címkék: Én így gondolom, Elmélkedés, MostKezdődik
Akkor, ha blogot vezet az ember lánya, akkor írnia kell vagy a karácsonyról, vagy valami év végi összefoglalóról? Én úgy gondolom a szenteste a családé, így nem akartam senki idejét rabolni azzal, hogy az én soraimat olvassa, így maradt mostanra az összegzés, elemzés, jól rádöbbenés, vagy én nem is tudom mi.
Először is! Én még most sem tudom, hogy akarok-e blogot írni hosszútávon. Azt tudom, hogy ha tetszik valami, vagy találok valami újat, akkor azt szeretném megosztani a világgal, kikürtölni mindenki, vagy legalábbis mind annak a 10embernek elmesélni, aki olvassa (nézegeti) a posztjaimat.
Értettem, elég már a rizsából. Tudom… év végi summázás…. gondolkodom…. (tovább…)
Kategória: 1. Napi Szösszenet | Címkék: Én így gondolom, Elmélkedés, idézet
Mind úgy hisszük, hogy mi magunk vagyunk saját sorsunk kovácsai, és képesek vagyunk megváltoztatni azt. De tényleg van választásunk felemelkedés és bukás közt? Vagy egy felsőbb hatalom irányít minket? Az evolúció az, ami kézen fogva vezet minket? A tudomány mutatja az irányt? Vagy Isten az, ki közbeavatkozik, és óv minket? Minden hencegés ellenére az emberiség szomorú kiváltsága, hogy képtelen megváltoztatni saját sikerének útját. Csak arra képes, hogy eldöntse, hogyan nézzen szembe a sors kihívásaival. Reméljük, lesz hozzá elég bátorsága.
Hősök
Vannak álmaid? Képes vagy őket valóra váltani? Képes vagy értük harcolni? Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? Van még idő? Nem késtél még el vele? Honnan tudod? És miért szakad meg a szíved, amikor látod? Honnan van erőd nem feladni? Honnan van erőd harcolni? Harcolni az álmaidért. Honnan tudod, hogy az álmaidnak van értelme és alapja? (tovább…)
Sosem tudhatjuk, mi lesz hatással életünkre. Mi lesz az ami megváltoztatja a holnapot, a terveinket. Hiszem, hogy a dolgoknak úgy kell történnie, ahogy az meg volt írva. Ezzel együtt értve mégis mi írjuk sorsunkat. A kérdés az, hogy felismerjük-e időben az elénk kerülő lehetőségeket, és útelágazásokat, és elegendő tapasztalatunk van-e már ahhoz, hogy jól döntsünk.
