Kategória: Én így gondolom | Címkék: Én így gondolom, Elmélkedés, szerelem
Értem én, de mégsem.
Voltam én is. Azt hiszem.
Abban biztos vagyok, hogy mindenki másként éli meg. Ahány ember, annyi élettörténet, annyi probléma és magánélet és még sorolhatnánk. (tovább…)
Kategória: 1. Napi Szösszenet | Címkék: Én így gondolom, Grace Klinika, idézet, Pikturka
Elizabeth Kubler szerint, amikor haldoklunk, vagy hatalmas veszteség ér minket, mindannyian átesünk a bánat ugyanazon öt fázisán.
- Tagadásba burkolózunk, mert a veszteség annyira felfoghatatlan, hogy nem tudjuk elhinni, hogy igazi.
- Dühösek leszünk mindenkire, dühösek a túlélőkre, dühösek magunkra.
- Aztán alkudozunk, könyörgünk, esedezünk, felajánljuk mindenünk, amink csak van. Felajánljuk a lelkünket, csak még egy napért cserébe.
- Amikor elbukjuk az alkudozást, és a haragot már nehéz fenntartani, depresszióba esünk, kétségbeesünk, amíg el nem kell fogadnunk, hogy megtettünk minden tőlünk telhetőt.
- Elengedjük. Elengedjük és átlépünk az elfogadás fázisába.
Kategória: 1. Napi Szösszenet, Én így gondolom | Címkék: Én így gondolom, honvagy
Volt már olyan érzésetek séta közben az utcán, a könyvtárban, a buszon vagy bárhol amikor régi ismerőseidet vélted viszont látni, és ez gyakorlatilag lehetetlen?
Hasonló hosszú hajú, hasonló magas, hasonló vékony, hasonló a mosolya, hasonló a kabátja vagy bármi más, ami ezt az érzést váltja ki. Először megijedek ilyenkor, és tágra nyitom a szemem, mert nem akarok hinni neki. Jól is teszem, hiszen mégis mit keresne Árni a londoni szakács itt, a 24-es buszon?
Egy pár percig ilyenkor mégis csalódott vagyok, mert a szívem szakad meg. Egy pillanatig mégis végig futott az agyamon, hogy mi van, ha mégis és akkor már el is indultam felé, már a nyakába ugrottam, már jó sok puszival elhalmoztam és már éreztem a szívemben azt a bizonyos “soha nem hittem, hogy valaha viszont látlak” érzés, miközben a második pislogáson túl pedig már rájöttem, hogy egy szerencsétlen vadidegen srácot mi mindentől kímélem most meg, hogy sikerült gyorsan magamhoz térni.
Mind ettől függetlenül, mégis szeretem ezt az érzést, mert eszembe juttatja őket, a rég nem látott ismerősöket, az emlékeket, a pillanatokat, a mosolyukat és nem bánom, hogy a buszon, furcsán néznek rám ilyenkor, ha hangosan felnevetek. Máris sokkal jobban kezdődik a nap, még akkor is, hogy tudom, ez csak Déli-báb volt.
“Néha arról álmodozom, hogy magam mögött hagyok mindent és elindulok, hogy megvalósítsam az álmaim. Sajnos általában ezek a gondolatok, mindíg csak vizsgaidőszak közepén erősödnek fel bennem. Attól még egyszer megvalósíthatom, nem?
“
Kategória: 1. Napi Szösszenet | Címkék: Én így gondolom, Elmélkedés, idézet
Ha az összes ismerősömet, aki úgy érzi, egy kicsit is ismer, beleértve családot, barátot, szerelmet, ellenséget és őket mind beültetném egy hatalmas előadó terembe (mert ugye olyan sokan vannak) és megkérném őket, hogy egy papírra írják le 10 jó és 10 rossz tulajdonságomat, akkor a statisztikailag 10 leggyakrabban előforduló jellemző lennék én. Ha a 10ből több mint a fele rossz tulajdonság, akkor én egy rossz ember vagyok? Milyen tulajdonság számít rossznak? Mi van akkor, ha valaki pont azt szereti bennem, amit a másik a legjobban gyűlöl? És mi van az eloszlással, és a gyakorisággal, mi van, ha az első 10 helyen, nagyon sok holtverseny van. Sőt! Én biztos vagyok abban, hogy majdnem annyi álarcom van, ahány emberrel már találkoztam. Az álarcot beszínezi a környezet, az anyagát alkotja az, aki szemben áll velem és csak a többi függ tőlem. Akkor ki is vagyok én? Talán sosem tudom meg. Talán nincs is rá szükségem.
Kategória: Én így gondolom, MindenNapok | Címkék: Én így gondolom, Elmélkedés, MostKezdődik
Akkor, ha blogot vezet az ember lánya, akkor írnia kell vagy a karácsonyról, vagy valami év végi összefoglalóról? Én úgy gondolom a szenteste a családé, így nem akartam senki idejét rabolni azzal, hogy az én soraimat olvassa, így maradt mostanra az összegzés, elemzés, jól rádöbbenés, vagy én nem is tudom mi.
Először is! Én még most sem tudom, hogy akarok-e blogot írni hosszútávon. Azt tudom, hogy ha tetszik valami, vagy találok valami újat, akkor azt szeretném megosztani a világgal, kikürtölni mindenki, vagy legalábbis mind annak a 10embernek elmesélni, aki olvassa (nézegeti) a posztjaimat.
Értettem, elég már a rizsából. Tudom… év végi summázás…. gondolkodom…. (tovább…)
Kategória: 4. Férfiak | Címkék: Én így gondolom, hímnem, szánalmas, X-factor
Miután szépen bemutattam milyen nagyszerű, és helyes és kis cuki, had mutassak meg néhány képet, mert ugyebár nem minden arany ami fénylik. Jobban mondva csak első ránézsre fénylett. Sajnos neki nem csak rosszul elkapottak a következő fotói, hanem hatalmas szarvas hibái vannak. Nézzük csak szép sorjában, Mr. X-factor győztest.
Él egy régi mondás: “Van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél”
Talán első olvasatra furcsállhatnánk ezt a mondást, hisz a testvéri kapcsolat az egyik legszorosabb kapcsolati forma két ember között. Viszont van egy gyengéje, mégpedig, hogy nem önkéntességi alapon jött létre. Egész egyszerűen más valaki – nevezetesen a szüleink – döntött afelől, hogy legyen-e egy ilyen jellegű kapcsolatunk, vagy sem.
Kategória: 1. Napi Szösszenet | Címkék: Én így gondolom, Elmélkedés, idézet
Mind úgy hisszük, hogy mi magunk vagyunk saját sorsunk kovácsai, és képesek vagyunk megváltoztatni azt. De tényleg van választásunk felemelkedés és bukás közt? Vagy egy felsőbb hatalom irányít minket? Az evolúció az, ami kézen fogva vezet minket? A tudomány mutatja az irányt? Vagy Isten az, ki közbeavatkozik, és óv minket? Minden hencegés ellenére az emberiség szomorú kiváltsága, hogy képtelen megváltoztatni saját sikerének útját. Csak arra képes, hogy eldöntse, hogyan nézzen szembe a sors kihívásaival. Reméljük, lesz hozzá elég bátorsága.
Hősök
