Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni, és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket. Mások viszont visszariadnak attól is, hogy a legkedvesebbeket beavassák, s ha lehetséges volna, még magukra se bíznának semmit, minden titkot lelkükbe zárnának. Egyiket sem szabad tenni. Hisz egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem.
/Lucius Annaeus Seneca/
Búcsúzóul szeretnék valami nagyon kedveset mondani, de nem tudom, miként fordíthatnám le sárkányérzelmeimet. Kívánom, maradj meghitt viszonyban a csodával! Légy boldog, itatódj át szerelemmel, és részegülj tőle! Ne siess meghalni, bármily régen élsz is. Tőled, általad is szebb a tömérdek-arcú világ. Te az a lány vagy, azon kevesek egyike, ha nem az egyetlen, aki még egy fogfájós sárkányt is nyugodtan megsimogathatsz.
Vavyan Fable
Kategória: 1. Napi Szösszenet | Címkék: Én így gondolom, Grace Klinika, idézet, Pikturka
Elizabeth Kubler szerint, amikor haldoklunk, vagy hatalmas veszteség ér minket, mindannyian átesünk a bánat ugyanazon öt fázisán.
- Tagadásba burkolózunk, mert a veszteség annyira felfoghatatlan, hogy nem tudjuk elhinni, hogy igazi.
- Dühösek leszünk mindenkire, dühösek a túlélőkre, dühösek magunkra.
- Aztán alkudozunk, könyörgünk, esedezünk, felajánljuk mindenünk, amink csak van. Felajánljuk a lelkünket, csak még egy napért cserébe.
- Amikor elbukjuk az alkudozást, és a haragot már nehéz fenntartani, depresszióba esünk, kétségbeesünk, amíg el nem kell fogadnunk, hogy megtettünk minden tőlünk telhetőt.
- Elengedjük. Elengedjük és átlépünk az elfogadás fázisába.
“Néha arról álmodozom, hogy magam mögött hagyok mindent és elindulok, hogy megvalósítsam az álmaim. Sajnos általában ezek a gondolatok, mindíg csak vizsgaidőszak közepén erősödnek fel bennem. Attól még egyszer megvalósíthatom, nem?
“
Lehetséges, hogy a szexualitás napjainkban tapasztalható túltengése azzal függ össze, hogy más lehetőség egyre kevésbé kínálkozik. Az istenképek széthullottak vagy felismerhetetlenné váltak, a vadászat már nem kihívás, a háborúból már csak a rémület maradt meg; minden hegyet megmásztak, minden sivatagot bebarangoltak és a tengereket mind felmérték.
Christian Graf von Krockow
„A szerelem mindig más. Mindegy, hogy hányszor szeretünk életünkben, egyszer, kétszer vagy tízszer: az új szerelem mindig ismeretlen. A szerelem vagy a pokol fenekére taszít, vagy a mennyországba röpít, de egy biztos: valahova eljuttat. És nem utasíthatjuk vissza, mert létünk alapfeltétele. Ha nem merjük elfogadni, éhen halunk egy karnyújtásnyira a fától, amely hiába kínálja gyümölcseit. Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta. Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket.”
Paulo Coelho
Egyszerűen aranyos. Lényegretörő és meggyőző. Nincs benne hiper szuper technika, sem pedig PhotoShop. Érzelem, az viszont van benne. Nagyon is. Még szemük sincs, csak két fehér folt jelzés képpen és mégis kifejező értékű.
Már nagyon rég volt, amikor az első Pon and Zi képet találtam és nem tudtam rájönni, hogy ez most komoly, vagy ki csinálta, honnan ered, van-e több, vagy bármi.
Ma megtört a csend, és rátaláltam erre a honlapra: www.azuzephre.net
A hozzám hasonló, lelkes Pon and Zi rajongóknak ajánlom figyelmébe. A készítőjük egy szimpatikus, gyönyörű szemű művész, aki mindösszesen 21 éves és Jeff Thomas-nak hívják. Ha hiányzik bárkinek a gyűjteményéből néhány kép, azt itt összeszedheti Ha jól láttam lehet ajándék tárgyakat is rendelni.
A képek alapján, azt hiszem kijelenthetem, hogy az úriembernek szerelmi bánata van. Igazából nem tudom sajnálni, mert ha ilyen gyönyörű rajzokban éli meg fájdalmát, akkor csak így tovább Bízom azért abban, hogy tévedek és egy boldog, éltteli fiúról van szó, aki sok szépet fog még alkotni a jövő nemzedékének.
“A Hold egy darabka csoda, amely minden éjszaka feljön a nehéz időkben is, hogy ne felejtsük, minden napnak megvan a maga szépsége.” /A tökéletes pasi c. film/
Aki Londonban jár, és van esetleg ideje és pénze, mindenképpen látogasson el a Hampton Court-be, szerintem Európa egyik legpompásabb palotája, ahol annak idején VIII. Henrik élt. Ha azt mondom, tenisz és bowling pálya, vadászpark, több mint 3000 négyzetméteres konyha, kápolna, gyönyörű ebédlő (Great Hall) és rengeteg kényelmes vendégszobája van, akkor már kezditek érteni mitől lehet olyan érdekes. Ezeken felül a palotában folyóvíz volt, melyet a három mérföldnyire fekvő, kingston-i Coombe hegyről vezették ide csővezetéken. Amikor “partyról” volt szó, nem éppen 10főben gondolkoztak. VIII. Henrik udvartartásának 1300 tagját, valamint a francia nagykövetet és kétszáz fős kíséretét vendégelte itt meg hat napon keresztül. Ennyi információ után, jobb ha megnéztek pár érdekes képet (tovább…)
