Él egy régi mondás: “Van barát, aki ragaszkodóbb a testvérnél”
Talán első olvasatra furcsállhatnánk ezt a mondást, hisz a testvéri kapcsolat az egyik legszorosabb kapcsolati forma két ember között. Viszont van egy gyengéje, mégpedig, hogy nem önkéntességi alapon jött létre. Egész egyszerűen más valaki – nevezetesen a szüleink – döntött afelől, hogy legyen-e egy ilyen jellegű kapcsolatunk, vagy sem.
A barátság létrehozója az önkéntesség
A testvéri kapcsolat nem választás kérdése, a testvér van. Senki nem kérdezte meg tőlünk, hogy akarunk-e egy öcsikét, vagy nővérkét.
Ezzel szemben a barátot választja az ember. A barátság csak úgy jöhet létre két ember között, hogyha mindkét fél akarja azt. Éppen ezért, sok esetben erősebb kötelék tud lenni, mint a rokoni szál. A barát – mivel önként van a kapcsolatban – alkalmasint hűségesebb, ragaszkodóbb lehet, mint akár egy testvér.
Az igazi barát látja a másik szükségét, látja, ha valami nincs rendben, és azon van, hogy mielőbb segíthessen a barátjának. Az igaz barát, kezdeményező és nem várja meg, amíg kérnek tőle, magától cselekszik. Ezt láthatjuk egy másik mondásban is: “Az igaz barát a bajban ismerszik meg.”
Az igazi barátra ez jellemző: mindig szeret, és ha baj van, elsőnek érkezik, hogy segítsen. Nagyon kevés az a barátság, amire ráfoghatnánk, hogy igaz barátság.
A szívben dől el
Lehetnek olyan helyzetek a barátok életében, hogy átmenetileg el kell, hogy váljanak egymástól, de ez egy igaz barátságot nem ingathat meg. Sokan úgy gondolják, hogy attól barátság a barátság, hogy folyton egymás szoknyáján vagy gatyáján ülnek. A barátságot nem korlátozza idő vagy tér. A barátság a szívben dől el, a szív szándékán múlik és nem azon, hogy minden nap együtt töltik az idejüket. Lehet, hogy évente egyszer tudnak csak találkozni, lehet, hogy több ezer kilométer választja el őket, de a szívükben megvan az a hely egymásnak, amit más nem tölthet be.
A barátság a legegyedibb kapcsolat, ami két személy között létezhet. Minden más kapcsolattal ellentétben, a barátságnak nincs alá, vagy fölérendeltje. Ez egy olyan kapcsolat, ahol a résztvevők egyenlő szinten vannak.
Az igazi barátság létre jöttéhez tehát, feltételnélküli szeretet, a másik felé való szolgálat, építés és bátorítás szükségeltetik. Egy olyan hozzáállás, mely a másik érdekeit helyezi előtérbe, ami azt kommunikálja a másik felé, hogy mindig számíthat rá.
Ennek a hozzáállásnak a kialakításához elengedhetetlen, hogy egészséges módon gondolkodjunk a másikról, és a minket körbevevő valóságról. A helytelen életelvek használata, megfoszthat minket attól, hogy az életünket gazdagító kapcsolataink lehessenek. Ezért létkérdés mindnyájunk számára, hogy megtanuljunk helyesen, a valósággal összhangban gondolkodni.
U.i.: Szerencsésnek érzem magam, mert úgy érzem jó úton haladunk ahoz a testvéremmel, hogy egy nap a legjobb barátom legyen. Hozzá tartozik nyilván ehhez, hogy azt a szintet is ahol most tartunk, egy hosszú rögös út előzte meg.
Szerencsésnek érzem magam azért is, mert viszonylag sok olyan ember van az életemben, akit barátomnak tekinthetek. Néha pedig szerencsétlennek, mert van akinek nem tudom elmondani miért haragszom rá. Érzem, hogy csalódtam és nem tudom megfogalmazni, hogy miért. “Nem ezt vártam tőled” Ez minden, ami a számon kicsúszik és néhány koholt vád, ami lényegében lényegtelen és egy hét alatt a felejtőbe süllyed.
A barátságban még hiszek, és hogy vannak igenis olyan emberek az életemben, akikért érdemes harcolni. Talán egyszer a szerelemben is megtanulok újra hinni.
(Az eredeti poszt itt olvasható http://www.megoldasok.hu/cikkek/cikk_barati_kapcsolatok.htm )
Vélemény? so far
Hozzászólás
Kicsilány a nagyvilágban 